Balla Géza Kékfrankos Prémium 2009

Nem idegmérgekről, nem Sir Sean Conneryről vagy Nicolas Cageről lesz szó, hanem egy remekbe szabott Kékfrankosról. A gránitos talaj meghatározó tényező a pincészet borainál, pláne a prémium kategóriában, amelyeket "Sziklabor" néven hoznak mostanság forgalomba.

Ahogy a pincészet többi vörösborára is jellemző, hogy nagyon mély színűek, ez erre a borra is igaz, továbbá 5 éves kora ellenére még inkább lilás árnyalatú, nem látszik a színén öregedés. Elsőre engem karamellre emlékeztetett az illata, kis szellőzés után pedig esküdni mertem volna, hogy édesanyám rumos meggybefőttjéből került a poharamba egy kevés (tehát kellően gyümölcsös, amit kiegészít a fa, és a magas alkoholt is kiszúrni, de az se túlzó... ). Aztán ez a jelleg ízben is teljesen visszajön, továbbá nagyon jó egyensúlyban van a bor - végre egy nem savhangsúlyos Kékfrankos! Persze tudom, utóbbi ízlés kérdése, számomra ez üdítő kivétel.

Hosszú, nagyon kellemes lecsengése van, a tanninok se bántanak. Érdemes sokáig forgatni a pohárban, folyamatosan változik az illata. Nekem nagyon tetszett a bor, talán a legjobb vörös, amiről eddig ide írtam. Nem tudok igazából lényeges hibát vagy hiányosságot felsorolni. Nagyon magabiztos 7 pont.

A pincészet hazai kereskedőjénél 3900 Ft, de szerintem megéri ezt a pénzt. Legalábbis tessék ilyen színvonalú bort mutatni olcsóbban. A határainkon belüli felkapottabb pincészetek valószínűleg a duplájáért kínálnák...